„Azt hallom, azt üzenik nekem, hogy a változásokhoz szükséges összefogásnak, a változáshoz szükséges stabil kormánytöbbségnek és az ellenzék józan magatartásának én vagyok az akadálya. Remélem, hogy így van, mert ha igen, akkor én most ezt az akadályt megszüntetem” – mondta Gyurcsány Ferenc 2009. március 21-én az MSZP tisztújító kongresszusán. Így jelentette be, hogy lemond a kormányfői posztról.
Viharos évek voltak azok, az őszödi beszéd 2006-os kiszivárgása után az ellenzékben lévő Fidesz a magyar lakosság jelentős részével együtt egyre hangosabban követelte Gyurcsány távozását. Akkoriban találta meg Magyarországot is a gazdasági világválság, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy életszínvonal-esés következik, és óriási gond lesz a devizahitelezésből. Az embernek tényleg az volt az érzése, hogy egyre nagyobb a káosz Magyarországon. Szította persze ezt az érzést a Fidesz is, Orbánék szinte naponta szólították fel Gyurcsány Ferencet, hogy mondjon le.
A kormányfő többször be is lengette a távozását, de csak fenyegetőzött, aztán 2009. március 21-én végre megtörtént a csoda, amire akkor már tényleg szinte az egész ország várt, és tényleg lemondott. És mi változott? Az égvilágon semmi.
Azért nem, mert akkor már túl késő volt: Gyurcsány Ferenc már nemcsak egy 47 éves magyar férfi volt, hanem egy szimbólum is, ha úgy tetszik, egy politikai termék. Ráadásul vesztére nem is a saját, sőt még csak nem is akkori pártja, az MSZP politikai terméke, hanem a Fideszé. A Fidesz pedig soha, de soha nem engedi, hogy elvegyék tőle a jól működő politikai termékeit, és nem engedte 2009-ben sem.
Nem zavarta őket, hogy már nem Gyurcsány Ferenc a miniszterelnök, ők Gyurcsányoztak tovább. Bajnai Gordonból egyszerűen „Gyurcsány embere” lett, a „Gyurcsány-korszakból” „Gyurcsány-Bajnai-korszak”, aztán pedig „elmúlt nyolc év”. A Fidesz Gyurcsány távozása után is éppen ugyanannyira meg tudta bénítani az MSZP-t és az SZDSZ-t a gyurcsányozással, és a kormánykoalíció pártjai ugyanúgy képtelenek maradtak az érdemi megújulásra, mint amennyire Gyurcsány miniszterelnöksége alatt képtelenek voltak.
Az idők továbbra is pontosan ugyanabba az irányba robogtak, amerre 2009. március 21. előtt: a Fidesz 2010-es kétharmados választási győzelme felé.
Több mint 16 év telt el azóta, és Gyurcsány Ferenc csütörtökön megint bejelentette, hogy távozik. Távozik a DK éléről, távozik a parlamentből és távozik a közéletből is. Ez rövid távon pontosan ugyanannyi változást hoz majd a magyar belpolitikában, mint 2009-ben: semennyit. Hiszen Gyurcsány Ferenc, a 63 éves magyar férfi mondhat és tehet akármit, a Fidesz politikai terméke, a gyurcsányozás már 16 éve is tőle független életet élt.
Aki eddig Gyurcsány miatt nem szavazott a DK-ra, az jó eséllyel ezután sem fog, hiszen a pártot Gyurcsány Ferenc alapította, legnépszerűbb politikusa pedig Gyurcsány Ferenc – a csütörtöki közlemény szerint hamarosan ex – felesége, Dobrev Klára. A Fidesz továbbra is Gyurcsány-pártnak fogja nevezni a DK-t, ezután is fel fogja emlegetni, hogy Karácsony Gergely főpolgármesteri kampányát Gyurcsány Ferenc is támogatta.
Hogy a Fidesz épp gyurcsányozik-e vagy nem, az egyáltalán nem a hús-vér Gyurcsány Ferenc cselekedetei határozzák meg, hanem a politikai haszon. Nem véletlen, hogy az utóbbi egy évben kevesebbet gyurcsányoztak: azért van ez, mert az ellenzék vezető ereje már a Tisza Párt, Magyar Péteréken pedig nem fog a Gyurcsányfegyver. Tudja ezt a Fidesz, hiszen próbálták vele lőni Magyart rendesen. A Tisza és Magyar Péter ilyen szempontból tényleg a Fideszből érkezik, a Gyurcsány-narratívának egy részében osztoznak. Abban a részében, hogy Gyurcsány Ferenc páriaként kezelendő a magyar politikában. Magyar Péter ezt a narratívát annyiban fejlesztette tovább, hogy állítja és sejteti: Gyurcsány Ferenc és a DK puszta léte is a Fidesz malmára hajtja a vizet.
Gyurcsány Ferenc és Dobrev Klára is beszélt már arról korábbi interjúikban, hogy ez a gondolati bukfenc, ami Gyurcsány Ferencet okolja a magyar ellenzék nehézségeiért, valójában a Fidesz által alkotott Gyurcsány-kép elfogadása az ellenzékben. Persze ezt az állítást meg a DK és Gyurcsány Ferenc használta politikai fegyverként, hiszen nem jelent mást, mint hogy valójában az hódol be a Fidesznek, aki nem akar vele közösködni. És valójában mind a kettő igaz egy kicsit. És a sok sok narratíva és politikai termék alatt mélyen eltemetve ott kuksol egy ember, akiről annyit agyalt már ez az ország, annyi mindenki állított róla annyi mindent, hogy tényleg teljesen mindegy lett, mit is csinál ő valójában, mert a róla elhangzó állítások súlya már összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint az ember tényleges tetteié.
A gyurcsányozás a fideszesek számára legalább annyira fontos, mint az SZDSZ-ezés, ami szintén nehezen tűnik el – és teljesen független attól, hogy az SZDSZ már réges rég eltűnt. Hiába egy 15 éve nem létező pártról van szó, néha azért manapság is felsóhajtanak a Fidesz politikusai és szavazói is, hogy bizony, bizony, az SZDSZ mennyire rossz volt. Gyurcsány Ferenccel sem lesz másképp.
Elég megnézni Kövér Lászlót, nála valószínűleg tényleg senki nem hergelte jobban bele magát a gyurcsányozásba a Fidesz vezetői közül. Ha csak felszólal Gyurcsány Ferenc a parlamentben, Kövér László rögtön szinte hápog a haragtól. Az ember 15 éve házelnök, egy szinte teljhatalommal kormányzó párt egyik legbefolyásosabb politikusa, de a mai napig el tudja rontani a napját, ha meglátja Gyurcsány Ferencet, aki valójában mekkora politikai fenyegetést is jelent rá és a pártjára nézve? Semekkorát.
Nagyon erős érzelmek ezek. A választásokat pedig Magyarországon általában érzelmekkel nyerik.
