Bemásztunk a Petőfi híd alá, ahol nagy darabokban válik le a rozsda és a beton
A Petőfi hídon sétálgató embereknek is feltűnik, hogy szaporodnak a rozsdafoltok a híd korlátján és egyéb elemein. A napokban bemásztunk az úttest szintje alá, a hídszerkezetbe, hogy megnézzük, mennyire pusztít a korrózió ott, ahol nem látjuk. Amit találtunk, minket is meglepett. A híd elkorrodálódott fém- és vasbeton elemeit kézzel lehet bontani, ahogy videónkban is látszik:
„A hídszerkezet legnagyobb problémája a korrózió. A hídon 1979–80-ban volt utoljára teljes felújítás, azóta a jelenlegi festékbevonat van rajta” – mondta Hodik Zoltán, a hidakat kezelő Budapest Közút híd, műtárgy főosztályvezetője. A bevonat felújításkori várható élettartama húsz év körül volt. Feleannyi se, mint amióta szolgál.
Mint bejárásunkon kiderült, a szerkezet ott rozsdásodik legjobban, ahol felülről ázik, azaz rácsurog az úttestről és a járdáról a víz. Ilyen pontokon darabokban, lemezesen hullik az elrozsdásodott fém a szerkezetből, néhol kisebb dombokat képezve a járólapon. A fő elemek kevésbé, a kábeltartó tálcák, lépcsők, járólemezek, korlátok jobban el vannak korrodálva, néhol már el is tűntek. A felületi rozsdásodás szinte már mindenhol elindult.
A 10 milliméteres vaslemezekből összeszegecselt főtartógerendák sem mindenhol tökéletesek. Ahol a fentről csöpögő víz beszivárgott a lemezek közé, ott a fémlemezek elkezdtek duzzadni. „A korrózió olyan erőt képes kifejteni, ami ezeket a lemezeket is meghajlítja, sőt, még a szegecseket is képes lefeszíteni” – mondta Hodik.
A híd betonpilléreken áll, ezek és a hídszerkezet között vannak a legérzékenyebb elemek, a saruk. A híd hatalmas, összesen 8000 tonnás fémszerkezete a hőváltozás hatására 20 centimétert tágul–zsugorodik hosszában, ezt a mozgást és terhet a görgőknek és a csúszó saruknak kell felvenniük. A mederpilléreken lévő saruk, amik közül van, amit 1996-ban cseréltek, viszonylag jó állapotban vannak. A hídfőknél viszont rendesen összerohasztotta őket a rozsda. Cseréjük körülményes, mert az egész hidat meg kell emelni hozzá.
A hídfők vasbeton szerkezete is megsínylette a sok csurgalékvizet. Porlik, omlik, szakad. Kézzel le tudtunk bontani nagy darabokat belőle. A becsorgó víz mellett a rengeteg madárürülék is rendesen korrodálja a hídszerkezetet. A Lánchíd felújításakor a pillérek mellett egyenként 3–4 köbméter galambszart kellett letakarítani.
Mint megtudtuk, a koncentrált vízlefolyások helyeit a Budapest Közút 2014-ben, a vasbeton pályalemez dilatációinak (hőtágulást kiküszöbölő műszaki réseinek) megszüntetésével semlegesítette, amivel együtt az elkorrodált járdakonzolokat is kicserélték. Ennek ellenére van, ahol még mindig csöpög fentről a víz a szerkezetre.
„A Petőfi hidat naponta ellenőrzi a hídmester, félévente hídszemlét, évente alaposabb hídvizsgálatot tartanak” – mondta Hodik. Időszakosan javítják egyes helyeken a lepattogzott festéket, a lépcsőket, a korlátokat, ahol lehet. A javítások alkalmával nehéz megállni a festéssel, mert a korrodált részeknek nincs határuk. Viszont nem érdemes végigmenni az ecsettel, mert az elkorrodálódott részekre ráfesteni sincs értelme.
„Balesetveszély nincs, viszont műszakilag erősen indokolt a Petőfi híd felújítása”
– foglalta össze a jelenlegi helyzetet Hodik Zoltán.
A felújítást egyébként már 2013-ban és 2019-ben is tervezte a fővárosi önkormányzat. Csak forrás nem nagyon akadt rá a fizetésképtelenség árnyékában. Abban azonban megegyeznek a szakemberek, hogy minél tovább halogatják a rekonstrukciót, annál jobban romlik a híd állapota, és annál drágább lesz a munka.
A hídfelújítás több tízmilliárd forintba kerülhet. A pontos becslésről a főpolgármesteri hivatalt kérdeztük, de nem kaptunk választ. Ha egyszer elindul a rekonstrukció, a tervek szerint kiszélesítik a járdatartókat, így magát a járdát is, hogy mindkét oldalon kerékpársávok lehessenek. A felújított Petőfi híd díszkivilágítást is kaphat.
A Petőfi híd felújítására 2021-ben igen érdekes javaslatot készített diplomamunkájában Puskás Levente építész. A híd szerkezetének belső tereit is kihasználva hosszú, fedett gyalogfolyosót képzelt el, abból nyíló kisebb-nagyobb termekkel, kulturális–közcélú helyiségekkel. Ez a fajta beépítés jóval nagyobb lehetőséget biztosítana a híd kihasználására, azonban meg is drágítaná a rekonstrukciót. Arról nem is beszélve, hogy a villamos által keltett rezgések hangja néhány óra után valószínűleg megőrjítené az ott tartózkodókat.
