Ha ránézünk az Alpok térképére, gondosan összevetve a földrajzi rögvalóságot a közigazgatási vonalakkal, észrevehető, hogy a határok elválaszthatatlanok a táj jellegzetes képződményeitől. A települések, járások, tartományok, régiók határai olykor völgyekben is futnak, de gyakrabban inkább hegygerinceken. Magyarország megyerendszere sajátságosan úgy alakult ki – kiemelve az 1950-es nagy megyerendezést –, hogy több hegyvidékünk egy-egy megye szívébe került, lejtőivel együtt. Például a Mecsek szinte teljes egészében Baranyáé, a Zemplén Borsod-Abaúj-Zempléné vagy a Bakony Veszprémé.
Viszont ha pont ez a hegység elválasztja a hegylábaknál fekvő településeket a megyeszékhelytől, járásközponttól, akkor a települések lakossága bizony máshol fogja a boldogulást keresni. Adott esetben megyét vált. Völgyirányba.
Magyarországon a rendszerváltás óta nem példa nélküli, hogy egy, a megyéje szélén elhelyezkedő falu úgy döntött, enged a megyehatár túloldalán lévő város vonzásának, és mivel már úgyis minden oda köti, hát megyét vált. Veszprém és Győr-Moson-Sopron között 1990 óta különösen élénk volt ez a falutranszfer, zömmel Veszprém kárára. A legnagyobb esemény az volt, amikor hat falu döntött úgy – és vitte is végig akaratát az ezredfordulón –, hogy egyszerre leválik Veszprémről. Győr-Moson-Sopron, aminek meghatározó tája a sík Kisalföld, hirtelen kapott egy magas hegyvidéket erdőkkel. Új, legdélibb csücske egyből a megye legmagasabb pontja is lett, a 709 méter magas Kőris-hegy keleti lejtőjén, 669 méter magasban.
Bakonygyirót, Bakonyszentlászló, Fenyőfő, Románd, Sikátor és Veszprémvarsány esete regionális vitákat kavart az ezredforduló idején akkor, amikor már mindenki a közelgő EU-csatlakozással és persze a regionális fejlesztési forrásokkal szemezett. A zsákszerű nyúlvány hat falva eltérő helyzetben van, és eltérő utat járt be. Bakonyszentlászlót hajdan százakat foglalkoztató bányászat és ipar jellemezte, valamint Fenyőfővel együtt az erdészet és a túrázók nyújtotta idegenforgalom is fontos bevételi forrása volt. A másik nagyobb település Veszprémvarsány, amely a környező Bakonygyiróttal, Románddal és Sikátorral már a győri agglomerációhoz tapadt. Mára némelyik alvófaluvá vált, ahonnan a lakosság jelentős része a győri üzemekbe jár dolgozni. Ezek a települések nem estek áldozatul a folyamatos kiürülés csapdájának, a lakosságszám stagnál, itt-ott gyarapodik.
Bakonyszentlászló tehát egyfajta központ, ahol óvoda, iskola, idősotthon, tágas bolt, sőt még kocsma is található, no meg egy gyönyörű állapotú Árpád-kori templom. Szentlászlón kezdtük riportunkat is, igyekezvén a helyiektől megtudni, nem sírják-e vissza a veszprémiséget, no meg azt is, hogy zajlott a válás. Két nő és egy férfi épp kijött a piactérnek megfelelő, térkövezett udvarról, ahol mindenféle vegyes iparcikk volt kiterítve a földre (szombatonként használtruha-vásár is van, ha ön arra járna). Kérdésünkre, hogy jó volt-e a megyeváltás, olyan válaszok jöttek, hogy „volt, aki ellenezte”, meg „Győr felé így is telítettek a járatok”. Az egyik idős nő szerint „vásárlás szempontjából Zirc közelebb lenne, jó kis boltok vannak ott”.
Nyugtáztuk, hogy itt bizony a közlekedés állhat a megyeszédelgés mögött. Mint megtudtuk, Bakonyszentlászlónak hajdanvolt iparára tekintettel sokvágányú pályaudvara van ugyan a Veszprémet Zircen át Győrrel összekötő vasútvonal mentén, de a település szélén. A szomszédos Bakonygyirót már szerencsésebb falu, közel a vasúti megálló. A gyiróti vonatmegállóban üldögélt egy idősebb férfi, épp, amikor indultunk megnézni a híres, borfesztiválért kiáltó gyiróti pincesort. „Sohase jutott nekünk annyi ellátás, amennyi lehetett volna” – idézte fel a hajdani helyzetet alanyunk, Tarmann Imre, aki mint kiderült, nem vonatra várt, csak mélázni ült ki a sínek melletti padra.
Ő úgy emlékezett, mind a hat érintett faluban népszavazás volt a megyeváltás kérdéséről, később erről mindenféle beszámolót hallottunk. Népszavazás valójában nem volt, Veszprém megyében olyat a hat falu elcsatolása után két évvel, 2004-ben tartottak a közeli Lovászpatonán. Azon a patonaiak végül a Veszprémben maradásra szavaztak. Gyirót és az öt másik település megyeváltási kérelmét valójában Orbán Viktor első kormánya hagyta jóvá a 2000. szeptember 12-i ülésén.
Akárhogy is, Tarmann Imre szerint azonnali megváltás nem jött a falunak a váltás után, a csatornázás is csak nemrég készült el; a Rákóczi utcán mi is szlalomozva kerülgettük a frissen betemetett, még nem aszfaltozott munkaterületeket. „A messze földön híres pincesor sem kapott még bitumenes utat” – mondta. Tarmann úr itt korrigálta is magát, mondván a mintegy 60 présház tulajdonosainak bele kellene adniuk ebbe, de „azért, hogy egy évben háromszor hordót mossanak, nem akarnak százezreket befizetni”.
„Nekünk se jobb, se rosszabb nem lett” – tette értelmetlenné ennek a cikknek a megírását egy mondattal egy férfi Veszprémvarsányban. Az eddigi településekkel ellentétben Varsányon kifejezetten jó a közlekedés, átszeli a 82-es főút és a festői, tavaly rendbe tett Veszprém–Győr-vasútvonal is. Hazafele sétáló alanyunk szerint nem csak a közlekedés volt anno gond, amiért váltani akartak. „Annak idején az volt, hogy Veszprém megye szélén voltunk, és mindent elvitt a Balaton.” Ezzel persze nem egy szökőárra, hanem a Balatont célzó fejlesztési forrásokra utalt. Úgy érzi, ez nem változott. „Nem jön több pénz, rosszabb most, mint volt.” Persze az ősok a rendszerváltás, addig volt egy jól működő tsz, volt gyümölcstermesztés, működött a konzervüzem, de ezek bezártak. Talán ezért is dönthetett úgy Magyar Péter, hogy győr-moson-soproni túrája során Varsányba is ellátogat népszerűsíteni a saját konzultációját.
A szomszédos Sikátor a neve ellenére világos, kedves falu, bár épp borús, csepergő esős időben álltunk meg a boltja előtt. „Itt is a szélén vagyunk” – mondta a bolt előtti terasz szélén álló két férfi egyike. Nyilván nem a terasz, hanem a vármegye szélére utalt. Sikátort rengetegszer pakolták már ide-oda járások közt is, tartoztak ők Pápához, Zirchez, Győrhöz az utóbbi évtizedekben. A megyeváltásról a fiatalabb férfi úgy emlékezett, hogy „akkor mindenki azt mondta, jó ötletnek tűnik”. A többi faluban terjedő népszavazós mendemondával ellentétben ők úgy tudják, hogy a polgármesterek és képviselők maguk döntötték el a leválást. Mindenesetre munka az van, a sikátoriak zöme bejár Győrbe dolgozni, sokuk az Audi-gyárba. Az üzem, amit most Trump vámjai szorongatnak, nagyon fontos munkaadó a térségben, ha nem hallottuk tucatszor a nevét riportunk során, akkor egyszer sem.
A bakonyszentlászlói Gergő Büfé, vagyis hát legyünk őszinték, kocsma, szerdán napközben kihalt volt, és hát ilyenek a szerdák: a gyerekek iskolában, keresnivalójuk amúgy sincs egy hörpintőben, a dolgozó nép termel. Így a biliárdasztal mellett egy magányos, újságolvasó férfi méregetett minket a lapok felett, odakint a tavaszias időben pedig három idősebb férfi ült egy padon, szorongatva a világost. Egyikük úgy emlékezett, „a polgármester meg se kérdezte, hogy átmegyünk” annak idején, de összességében jól jártak, jobb győr-soproninak lenni.
A romándi főutcán egy háza elé talicskát kitoló, épp a megmetszett bokor ágait-gallyait összeszedni készülő férfi azt kezdte magyarázni, melyik település melyik alá tartozott jegyzőségileg, illetve melyik tsz hogyan alakult át, és az igazat megvallva, az ötödik településnév után elvesztünk a történetben. Romándnak most Tápszentmiklóssal van közös önkormányzata, viszont nincs közvetlen buszjárat oda, át kell szállni. „Nagyságrendileg jobb lett a helyzet” most a váltással, Veszprémvarsányon mentőállomás is létesült, de azért még mindig jó lenne valami tehermentesítő út, a 82-esen sok a karambol. A férfi még megmutatta a felmenőjének emléket állító emlékművét, egy freskót angyalok tartotta címerrel, ami körül a Przemysl, Kabul, Bombay és Garamdamásd településnevek jelölték ki az első világháborús csata, valamint a hadifogságból hazakeveredés odisszeáját.
A falu külterületén takaros hobbitelkek sorakoznak, az egyik gyümölcsösben kapáló férfi úgy emlékezett, hogy „közvélemény-kutatást csináltak” annak idején a megyeváltásról. Ő támogatta, bár „azt mondták, nem lesz jobb, bármely megyének a szélén leszünk” – ismertette a közigazgatási-földrajzi realitást. Ő Pápán dolgozott régebben, ahova nehéz volt a bejárás, reggel és este volt csak egy-egy busz. Közben már a Pápa–Környe vasutat is bezárták, azaz egy-két szakaszán van teherforgalom csak. 1982-ben nyílt a pár éve végleg lezárt szentlászlói bauxitbánya, ő odament gépkezelőnek később, aztán jött a nyugdíj. Most elvan apósa egykori telkén, „kapirgál”, meg igyekszik szögesdróttal távol tartani a vadat a gyümölcsfáktól. A fenti szőlőt már feladta, a legfinomabb szemeket úgyis lecsemegézi a vad.
Véleménynyilvánítás, tehát nem népszavazás
Miként történt tehát az egész megyeváltás? Mindez már a múlt homályába vész, a hatból három általunk elért polgármester homályosan emlékezett a negyed évszázaddal ezelőttiekre. Soós Zoltán, Bakonyszentlászló első embere azt mesélte nekünk az erdészházra hajazó, csupa faburkolatú és szobanövényekkel zöldített községházán, hogy amint a munkahelyek megadták a lehetőséget, úgy döntött a települése, hogy „véleménynyilvánítást, tehát nem helyi népszavazást” rendez. Frankó Ferenc polgármestersége idején kérdőívet küldtek körbe Szentlászlón, és „a véleménynyilvánítás magasan a csatlakozás mellett szólt”.
Bár valójában nem volt népszavazás, Göstl Éva bakonygyiróti polgármester mégis úgy emlékezett, hogy „Veszprémvarsányban tagja voltam akkor a választási bizottságnak, és valamikor éjjel 3-kor mentünk haza”, és hogy „nagyon nagy százalékban szavaztak Győr-Moson-Sopron megye mellett”. „Különben minket sokan még most is Veszprém megyeinek gondolnak” – mondta a faluvezető.
Mivel az emlékek elhalványodtak, utánaolvastunk a megyeváltási történetnek. A folyamat már 1992-ben megkezdődött, amikor Csikvánd, Szerecseny és Gyarmat elszakadt Veszprémtől, majd pár év múlva, 1999-ben követte őket Bakonypéterd és Lázi. A minta adott volt, ráadásul a két utóbbi falu lelépése szétszakította a bakonyaljai községek egészséges szövetét, térségfejlesztési társulását.
Veszprémvarsányban, Sikátoron, Romándon és Bakonygyiróton ekkor már beindult a közös gondolkodás, követniük kéne a fenti két falu példáját. A Győrhöz való közelséget mutatta, hogy már ekkor győri volt a szemét- és a csatornaszolgáltató cég a kistérségben. Frankó Ferenc, a négyekhez később csatlakozó Bakonyszentlászló polgármestere, a nagy elszakadás motorja, már a Kisalföld 1999. június 26-i számában is paprikásan nyilatkozott:
„Hosszú évek tapasztalata mondatja velem, hogy a fejlesztésre szánt pénzek nagy része a Balaton-felvidékre kerül, a Bakonyalján mindig csak taposnak.”
A gondolkodásból tettek lettek, 1999 júliusában elkezdték kikérni a falvak a lakosok véleményét nem kötelező érvényű szavazásokon (miközben mindegyik képviselő-testület egyöntetűen támogatta Veszprém elhagyását). Romándon a 165 szavazó 92 százaléka az elszakadás mellett voksolt, Bakonygyiróton a 160 szavazásra jogosultból 111-en voksoltak, 74-en Győr mellett. A közös körjegyzőséget alkotó Veszprémvarsányban és Sikátoron is megkérdezték az embereket, akik igent mondtak, egyedül Bakonyszentlászlón húzódott el a folyamat, mert itt tucatnyi kérdéssel is szondázták a közvéleményt, lassan haladt a kiértékelés. Végül itt is az igenek kerültek döntő többségbe, és még a nyáron elfogadták a testületek a megyeváltásról szóló előterjesztéseket.
Fenyőfő akkoriban még nem volt igazán döntési helyzetben, közös önkormányzata volt Szentlászlóval, így ha az megyét váltott, Fenyőfőnek is mennie kellett. „Annyira akkor még nem folytam bele a közéletbe, de szavazás volt a faluban, hogy akarunk-e csatlakozni vagy nem” – próbált visszaemlékezni Klauz Dezső fenyőfői polgármester a Telexnek. Az eredményt annyiban fel tudja idézni, hogy a többség támogatta az elszakadást, „én is Győrre szavaztam”. Fontos érv volt, hogy „Fenyőfő mindig is függött Szentlászlótól”, a tanácsi rendszerben is odatartozott. A nagyobb falvak kezdeményezték a váltást, Fenyőfő meg zsákfalu, „a csücsökben voltunk akkor is, meg most is”.
A Veszprém Megyei Közgyűlés aztán úgy döntött, nem támogatja az elszakadást, amire a Kisalföld szerint úgy reagált Köves Árpád akkori veszprémvarsányi polgármester, hogy szerinte a közgyűlés a demokrácián tett erőszakot, hiszen az önrendelkezési jogot, az önkormányzatiságot, a helyben élők véleményét vette semmibe. Településeken belül is voltak súrlódások, a bakonyszentlászlói polgármester így fogalmazott a megyei lapnak: „Elszomorít és egyértelműen vissza kell utasítanom azon véleményeket, melyek kétségbe vonják a bakonyszentlászlói lakossági tájékoztató korrektségét.”
A Belügyminisztérium 2000 tavaszán állt neki az előterjesztés előkészítésének. Innentől végtelen türelemjáték kezdődött. Szeptemberben a kormány jóváhagyta a megyeváltási kezdeményezést, ugyanezt tette a komárom-esztergomi Dömössel, ami Pest megyéhez akart csatlakozni. A Kisalföld már vezető anyagban számolt be a hatok küzdelmeiről szeptember 14-én, amiben Müller Gábor, Románd polgármestere már arról beszélt, hogy „a Kisalföld Volán számos buszjáratot indít a községből, ami a korábbi viszonyokhoz képest olyan, mintha az Európai Unióhoz csatlakoztunk volna”.
A területszervezési kezdeményezéseket – az általános választás évének kivételével – minden év április 30-ig kellett a belügyminiszterhez felterjeszteni. Ezután a kormány a helyi kezdeményezést, valamint saját javaslatát szeptember 30-ig nyújthatta be az Országgyűlésnek, melynek december 31-ig kellett döntenie, írta 2001-es cikkében a Heti Válasz. Október 3-án Pintér Sándor belügyminiszter beadta a határozatot a hat falu, 120 négyzetkilométer, ebben 4000 körüli lakos megyeváltásáról, erre két parlamenti bizottság is rábólintott. Elkezdődött a halogatás, november elejére, majd végére, aztán a februárban kezdődő tavaszi ülésszakra száműzték a szakadárok kérdését.
Erről Dömös tehetett, esetükben, ellentétben a hat veszprémi faluval, tényleg népszavazás döntött a megyeváltásról. Azt 2001. január 7-re írták ki, így a parlament annak eredményéig nem dönthetett a megyeváltásokról. Dömösön végül elutasították a Pesthez csatlakozást. De az idő csak telt, február és március is megyeváltás nélkül ért véget, közben hetedikként Malomsok is bejelentkezett, hogy átmenne Győr-Moson-Sopronba, de a lakosság ezt itt végül nem támogatta.
Június 7-én az Országgyűlés alkotmányügyi bizottsága általános vitára alkalmasnak találta a hatok megyeváltási kezdeményezését, egy hét múlva, 14-én pedig megtörtént az elképzelhetetlen: a parlament 159 igen szavazattal 16 ellenében, 29 tartózkodással megszavazta a hat falu Győr-Moson-Sopronhoz való csatlakozását. A veszprémi MDF-es képviselő, a 2006-ban meghalt Horváth Balázs felszólalásában törvénysértéssel vádolta meg a Házat, mivel a törvény szerint csak megyehatár menti települések válthatnak, a hat érintett faluból viszont három egy faluval távolabbra feküdt a megyehatártól. „A parlament nem jogosult szembemenni a községek lakóinak akaratával” – válaszolta Kontrát Károly belügyi államtitkár, aki most pont egy veszprémi körzetet, a balatonfüredit képviseli a parlamentben. 2002. október 20-án aztán a hat település elszakadt Veszprémtől, és csatlakozott Győr-Moson-Sopronhoz. Lássuk, a helyiek és polgármesterek hogy látják, mely téren miért érte meg a váltás!
„Győrben ott az Audi”
„A munkahely miatt jobb, Győrben ott az Audi” – mondta a szentlászlói Gergő Büfé egyik törzsvendége, majd elterelődött a szó a boldog békeidőkre, amikor még működött a bauxitbánya, a bauxitkutató, a téglagyár, minden szeptember 7-én volt bányászbál, és 11 szentlászlói kocsmában vezethették le a vájárok a fejtés fáradalmait fájront után. „A fúrósok mentek az erdőbe” – emlékezett vissza az egyik idős úr, utalva a falu egyik fontos munkaadójára, a Bakonyerdő Zrt.-re, ami felszívott pár bányászt a bauxitfejtés leállása után. Az ipar emléke egyébként a faluban a bezárt üzemeken kívül a lakótelep: panelházak is állnak a közepes méretű bakonyi faluban. Jártak ide dolgozni még Zircről és Mórról is, de Erdélyből is költöztek ide bányászok.
Bakonyszentlászlón a turizmus változatlanul jelentős, „hétvégente azt mondhatni, hogy rengetegen járnak ide a Bakonyba”, a Szentlászlóhoz tartozó Vinyére, és Fenyőfőre is – meséli Soós polgármester. Vinyén régen egy erdészeti faüzem működött, vasúti rakodóval, erdészeti szolgálati lakásokkal. Most ez a vadregényes Cuha-völgy egyik bejárata, itt csörgedez a Hódos-ér, „kilenc helyen folyik át a köves úton a patak, vasalt utak vannak kiépítve a hegymászóknak”. Szentlászlón 14-16 vendégház működik, ez szép szám szerinte egy 1800 fős településen.
„Győr, Győr, Győr” – summázta a 181 fős Bakonygyirót helyzetét Göstl Éva polgármester. Szerinte a lakosok 80 százaléka jár oda dolgozni, sőt audis nyugdíjasuk is van már. A dolgozók jó vásárlóerőt is jelentenek, ezért „kettő boltunk van ebben a pici kis faluban”, mindent meg lehet venni a hústól a cukrászsüteményig. Vendéglő, kocsma nincs, utóbbi akadt ugyan, de eladták, aztán nem próbálkozott vele senki. Van Gyiróton egy hűtőház is, de a polgármester szerint maximum 3-4 embert foglalkoztat. Turisztika errefelé már kevés van, a pincesoron akadnak látogatóik, bár működő borászat nincs, csak helyiek adnak néha bort a betérőknek.
Fenyőfőn javarészt vállalkozásból élnek az emberek Klauz Dezső polgármester szerint, korábban az erdészet és a szentlászlói téglagyár volt fontos munkaadó errefelé. „Akik vállalkozók lettek, azok turisztikával foglalkoznak”, közel annyi embert tudnak vendégül látni, amennyi a falu lélekszáma, 5-6 vendégház működik a községben. Innen már nem ingáznak Győrbe dolgozni az emberek. Az erdészetnél csak egyetlen közmunkás dolgozik Fenyőfőről. Klauz Dezső régen maga is itt volt erdészeti munkás, majd 1990-től vállalkozó, a fakitermelésben továbbvíve a családi faipari hagyományt.
„Keresztbe állt a kamion, aztán se tőlem, se hozzád”
Az egész sztoriban a kulcs a közlekedés. Az említett bakonyszentlászlói piacozó trió egyik tagja felidézte nekünk, télvíz idején a szerpentines, vadregényes tájakon, magyar viszonylatban magasan kígyózó 82-es főúton alig lehetett közlekedni. „Keresztbe állt a kamion, aztán se tőlem, se hozzád” – elevenítette fel egyikük költőien az éveket, amikor még volt valódi tél. A baleset zimankó nélkül is sok, a sofőrök száguldoznak a hegyi utakon. Márciusban is volt egy nagy karambol, kiégett egy kavicsszállító kamion egy ütközés után, csoda, hogy csak hárman sérültek meg.
Soós Zoltán polgármester szerint „nehézkes volt a bejárás, vonattal jártak akkor dolgozni az emberek, Győr-Gyárvárosban át kellett szállni helyi járatra”. Az akkori szentlászlói vezetésnek volt egy egyezsége a Volánnal, hogy sűrítik a Győr felé tartó járatokat megyeváltás esetén. „Veszprémbe sokkal sűrűbben voltak járatok”, de útba esett Zirc is, „Magyarország legmagasabb városa”, és „a szerpentinen Gézaházánál, akkor még voltak kemény telek, sokszor lehetetlen volt eljutni dolgozni”, elakadtak a kamionok.
A csatlakozás után szerinte meg akarta mutatni az új megyéjük, hogy volt értelme átjönni, „hamarosan megcsinálták a rossz bekötőutat, ami Romándtól majdnem Vinyéig lemegy, ez akkor nagy beruházásnak számított”. „Nagyjából zsákfalu vagyunk, Fenyőfő után csak földes úton lehet továbbmenni”, és akkor már látták a turizmus hatásait, ezért döntöttek az út felújítása mellett – magyarázta Soós. Persze már a legtöbb ember autózik, „mobilabb lett a világ, mint abban az időben”.
Göstl Éva szerint a győr-soproni csatlakozás előtt „voltak olyanok, akik kénytelenek voltak albérletben lakni Győrben”, de már olyan jó a közlekedés, hogy „mindenki haza tud jönni, akár három műszakból is” Bakonygyirótra. Győr innen közel van, minimális dugó van csak a reggeli csúcsban. A vonatközlekedés is javult a busz mellett, Gyiróton közel az állomás a faluközponthoz. A vonatok azért nincsenek elég jó állapotban: „Múltkor én is el akartam menni, mondom, kipróbálom a vonatot Győrig. Nyúlig jutottam el, mert ott lerobbant a mozdony”, úgyhogy segítséget kellett hívnia (a vonal hamarosan a GYSEV-hez kerül egyébként). Klauz Dezső annyit mondott a közlekedésről, hogy vonattal minden jól megközelíthető Fenyőrőfől (a közeli Vinyén van a megálló), de a busz még jobb opció Győr felé.
„Sok gyerek született Zircen”
„Mert ugye ez a fontos az embereknek: iskolába hova jár, a kórház és a munka” – fektette le az alapvetést interjúnkban Göstl Éva. Kár lenne vitatkozni a gyiróti polgármesterrel, így rákérdeztünk az embereket általában foglalkoztató kérdésre: jobb lett-e az egészségügyi ellátás a megyecserével?
Göstl Éva azt mondta, „addig Veszprémbe és Zircre jártunk orvoshoz, de mindenkinek sokkal kényelmesebb Győrbe menni”. Annyi a hátrány, hogy a győri nagy kórház, az utóbbi egy-két évben tapasztalták, hogy nagyon hosszúak a várólisták. „A páromnak sérvműtétje lenne, 2026 novemberére kapott időpontot” – mondta –, de szerencsére a győri orvos felajánlotta, hogy menjenek át Pápára vagy Mosonmagyaróvárra, ott rövidebb a várakozás, így áprilisban meglesz a műtét. Sürgősségi ellátásban Győr közelebb van, ráadásul Veszprémvarsányban van mentőállomás, 6-8 perc alatt itt van a mentő Bakonygyiróton. Pannonhalmán van még járóbeteg-ellátás, de oda „nagyon rossz a közlekedés a mai napig”. A falugondnoki szolgálat szállítja inkább az autó nélküli lakosokat, mert amúgy órákat kéne várni a buszokra.
„Sok gyerek született Zircen”, az ottani kórházban volt az ellátás – mondta Soós Zoltán. Klauz Dezső szerint Győrben tovább tart minden, például ha röntgenre vagy szakrendelésre akar valaki menni, „a zirci szakrendelőbe hamarabb bekerül, mint Győrben vagy Pannonhalmán”. Szerencsére van lehetőségük választani, a bakonyszentlászlói önkormányzat például Zircre és Pannonhalmára is fizet évi pár százezer forint hozzájárulást, így a helyiek ide is, oda is mehetnek, ha bajuk van.
Az oktatásban is ez a helyzet, a térségbeli gyerekek már a megyeváltás előtt is inkább a győri középiskolákat választották. „Az én osztályomból is, emlékszem rá, ’98-ban ketten mentünk Veszprémbe tanulni, és mindenki más Győrbe”, akkor is érződött „a győri vonzás”, mesélte Soós polgármester. Most már Sopronba, Budapestre is mennek a gyerekek, a szülők is hordják-viszik őket. Bakonyszentlászlón egy háromcsoportos óvodájuk van, 60 gyerekkel működik, és van egy nyolcosztályos általános iskola is kb. 120 gyerekkel. „Most gondolkodunk egy családi bölcsőde kialakításán” – tervezgetett Soós Zoltán.
„Volt, aki 300 milliót kapott szennyvízre”
Akkoriban Veszprém megyében a Balaton, illetve a Veszprém–Márkó vonal volt kiemelten támogatva, a Bakonyalja kevésbé – emlékezett vissza Soós Zoltán a következő kardinális kérdésre, a települések támogatására. „Nagyon sok pályázati pénzt tudtunk elnyerni” a megyeváltás óta, az óvodát például teljesen felújították energetikailag. Legutóbb a temetőkerítés, a járda, belterületi út felújítására nyertek pénzeket, de volt eszközbeszerzés, játszótér, műfüves focipálya kialakítása, parkfelújítás is, amióta Soós a polgármester. „Volt, aki 330 milliót kapott szennyvízre, vagy egy nagyobb mértékű útfelújításra” szerinte, de „mi nem mertünk ekkorát”.
Bakonygyiróton most történt csak meg a csatornázás, eddig szikkasztók voltak házanként, mint kiderült, ez az irigyelt 330 milliós beruházás. Tavaly márciusban kezdődött a munka, most márciusban zárták le. „Az előző ciklusban nekünk olyan polgármesterünk volt, aki közel állt a kormányzati oldalhoz”, sokat kapott ezért a falu Göstl Éva szerint (a fideszes Kara Ákos amúgy a térség országgyűlési képviselője). Bakonygyirót most a közvilágítás korszerűsítésére pályázik, mert az E.on felmondta a karbantartási szerződést június 1-jétől.
Klauz Dezső azt mondta, a fejlesztési forrásoknál nem érzékelik a különbséget a megyeváltással, bár mostanság elég sok a pályázat, TOP, Magyar Falu stb. Fenyőfőn fejlesztették a járdákat, temetőkerítést, játszóteret, felújították a faluházat, az orvosi rendelőt energetikailag. A közvilágítás frissítése itt is távlati terv, Klauz szerint ez az egész pannonhalmi kistérségre jellemző probléma.
„Nálunk csak két építési telek van”
A lakosság száma tehát nem csökken a hat szakadár faluban. Van olyan, aki Győrből települt Bakonygyirótra Göstl Éva szerint, aki ezt már az agglomerációs hatásnak tudja be. Akad 2-3 olyan nyugdíjas pár a községben, amelynek tagjai eladták a győri panellakást, és itt vettek házat. „Amikor eladó házak felszabadultak, inkább idősek jöttek” – mondta a gyiróti polgármester. Szerinte minél több családos érkezése lenne jó. „Nálunk csak két építési telek van” a falu Szentlászló felőli végén, illetve van még néhány házhely kialakítva, de nincs közművesítve. Szentlászlón 12 építési telket is kialakítottak az elmúlt időszakban, abból már csak egy nincs eladva. Folytatják a telekkialakítást, a testület már megegyezett erről Soós Zoltán szerint.
A tősgyökeres fenyőfői Klauz Dezső szomorúan nyugtázta: „Sajnos már kevesen vagyunk, száz fő alatt, 95-en. Valamikor voltunk 150-en, 250-en.” A polgármester szerint „ahol kihaltak a szülők, ott a gyerekek hol Veszprémben vannak, hol Győrben, eladni még nem szerették volna, hétvégi háznak, nosztalgiának megtartották” a szülői lakot. Ezért sincs sok eladó ingatlan a faluban, de pár beköltöző azért így is akadt, sőt hat éve minden esztendőben tartanak a helyiek és újak összerázódását segítő Gyüttment Találkozót is.
„Nem tudom azt megmondani, milyen lenne a kapcsolat Veszprém megyével”
A vármegyehatár jelentősége mára csökkent Soós Zoltán szerint, a mobilitás szempontjából pláne. Egyre többen autóval járnak dolgozni, a tél sem olyan durva már, hogy Zirc felé ne lehessen átmenni. „Jól járunk talán a versenyképességi járási programban is, mert nem vagyunk akkora befizetők, többet kapunk vissza” – mondta a szentlászlói polgármester, aki szerint jó a kapcsolatuk a vármegyei önkormányzattal. A környező Veszprém vármegyében maradt falvakkal „szinte semmi” kapcsolatuk nincs. A szomszéd település Bakonyszentkirály, ami közelebb van, mint Veszprémvarsány, de 2019-ben kezdődött polgármestersége alatt egyszer találkozott az ottani faluvezetővel.
Soós azt mondta, „a lakosok véleményei, sőt a gazdasági hatásai alapján is” megérte megyét váltani, bár „mindenhol a megye szélén helyezkedtünk el”. „Én csak az előnyéről hallottam, hátrányáról annyira nem – tette hozzá. – Én középiskolásként annyit éreztem, hogy egyik évben befejeztem Veszprém megye I.-ben a bajnokságot, és a következő évben meg már Győr megyében fociztunk.” Soós szívesebben emlékszik a veszprémi évekre foci szempontból, „másabb, élménydúsabb bajnokság volt”. A megye III.-ban első most a Szentlászló csapata, a helyieknek meg legalább van lehetőségük mozogni ebben a sportágban.
A fentiekkel ellentétben Göstl Éva azt mondta, a Veszprémben maradt falvakkal jó a viszony. Ő ismeri a szentkirályi polgármestert, a bakonyoszlopit is, épp nemrég találkoztak, beszélgettek. Együttműködés nincs, de „ha fölhívnám valamelyiket tanácsért vagy közös programért, semmi probléma nem lenne ebből”. Klauz szerint is jó a kapcsolat a környező falvakkal, bár régen szorosabb volt a viszony köztük.
„Mindenképpen jól jártunk – mondta Göstl Éva, aki hozzátette: – Ha Veszprém megyéhez tartoznánk, ott is a szélén lennénk, itt is a széle vagyunk.” Klauz Dezső szerint is megérte a megyecsere, „a győri régió fejlettebb, mint a Veszprém megyei”, de sokáig azért még utóbbihoz kötődtek orvosilag, ügyintézés végett. A mai generáció már inkább Győr, Pannonhalma felé igazodik.
A Gergő Büfé vendégei szerint is így van, kialakult, hogy Győrben intéznek mindent, generációfüggetlen ez, 60-70 évesen pedig már jó is ez így. Végül abban maradtunk az egyik sörözővel, hogy „akkor is jó volt, amikor Veszprémhez tartoztunk, nem variálok”. Mi sem variáltunk, felhörpintettük a maradék kólát a visszaváltós dobozból, és búcsút intettünk. Távolról még hallottuk a mondatot, ami valószínűleg felcsendül bármely falu kocsmájában, legyen az Veszprémben, Győr-Moson-Sopronban vagy Hajdú-Biharban: „Hozzál még egy sört, Gyula, megisszuk, azt elballagunk haza!”