Kevés a diplomás fiatal Magyarországon, miközben egyre több a sajátos nevelési igényű (SNI) tanuló, és az általános iskolákban több mint kétszer annyi 60 éves vagy idősebb pedagógus dolgozik főállásban, mint 30 év alatti – derül ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legfrissebb, a 2024–2025-ös tanévre vonatkozó helyzetjelentéséből, amiben szó van a bölcsődei és óvodai férőhelyek számairól, a felsőoktatásban tanulók adatairól, a sajátos nevelési igényű és a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók arányáról, illetve a pedagógusok korfájáról is.
A 2024–2025-ös tanévben foglalkoztatott pedagógusok fele az 50 éves vagy annál idősebb korosztályba tartozik, a 30 évesnél fiatalabb pedagógusok aránya mindössze 7,2 százalék. Jól mutatja a tanári kar elöregedését, hogy jelenleg 12 185 hatvanévesnél idősebb főállású általános iskolai tanár van, míg a 2022–2023-as tanévben még csak 10 039 volt. Ez az előző tanévhez képest nagyjából 10, a két évvel ezelőttihez képest nagyjából 20 százalékos emelkedés. A KSH adataiból az látszik, hogy az általános iskolákban több mint kétszer annyi 60 éves vagy idősebb pedagógus dolgozik főállásban, mint 30 év alatti.
A pedagógustársadalom elöregedésére régóta figyelmeztetnek a szakemberek is. Egyre nagyobb gondot fog okozni a pedagógushiány, amennyiben nem sikerül több fiatalt a pályára vonzani. Az összes releváns kutatás egyetért abban, hogy a szakma rohamosan öregszik. A pedagógushiány különösen érzékenyen érinti a hátrányos helyzetű diákokat tanító iskolákat. Itt az országos átlagnál jóval nagyobb a betöltetlen tanári állások aránya, ráadásul jóval kevesebb, a pedagógusok munkáját közvetlenül segítő alkalmazottat is tudnak foglalkoztatni.
Tavaly májusban jelent meg a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont kiadásában A közoktatás indikátorrendszere 2023 című tanulmánykötet, amiből szintén szomorú kép rajzolódik ki Magyarország közoktatásáról. A magyar iskolák nyugdíjas és képzetlen tanárokkal próbálják kezelni a pedagógushiányt, 2017 után ugrásszerűen nőni kezdett a szaktárgyakat megfelelő képesítés nélkül oktatók aránya. A tanulmány alapján egyre rosszabb pontszámokkal vesznek fel diákokat a magyarországi tanárképzésekre.
2022-ben az egy pedagógusra jutó tanulók száma az Európai Unióban az alapfokú oktatásban átlagosan 12,7, az alsó középfokú oktatásban, azaz 5–8. osztályig 10,7 fő volt. Magyarországon az egy pedagógusra jutó tanulók száma országos átlagban 9,7 fő.
A diák–tanár arány (vagyis az egy tanárra jutó diákok száma) fontos mutató az oktatásban. Korábban a középfokú iskolákban jutott a legtöbb diák egy tanárra, de 2018-ban és 2019-ben már az óvodákban volt a legmagasabb ez az arány. Az utóbbi években az óvodákban és az általános iskolákban nőtt az egy tanárra jutó diákok száma.
Lannert Judit, az Egyensúly Intézet külső szakértője, oktatáskutató, a T-Tudok senior kutatója szerint sokan tévesen azt hiszik, ha az egy pedagógusra jutó tanulók száma alacsony, az azt jelenti, hogy egyszerre van elég pedagógus és jut elegendő figyelem a tanulókra. Az adatok azonban nem igazolják ezt.
Ez a mutató ugyanis valójában mindössze azt jelzi, hogy mennyire pedagógusintenzív az oktatási rendszer. A szakpolitika a sok tantárgyban és sok ismeretben látja a tudás forrását. Viszont a zsúfolt tananyag, a túl sok tantárgy és a kis méretű buborékiskolák a kutató szerint mesterségesen magasan tartják a pedagóguslétszámot, amit az oktatási rendszer csak úgy tud úgy-ahogy lefedni, ha alacsonyan tartja a pedagógusok költségét.
A statisztikák alapján Magyarországon 2017-től egyre több gyerek jár bölcsődébe. 2024-ben 59,1 ezer gyereket írattak be, ami 6 százalékkal több, mint 2023-ban. Így az érintett korosztálynak már közel 22 százaléka igénybe veszi a bölcsődei ellátást.
A KSH szerint az elmúlt 7 évben javult a bölcsődék férőhely-kihasználtsága, kevésbé jellemző a túlzsúfoltság: míg 2017-ben 25, addig 2024-ben már csak 3 olyan járás volt, ahol kevesebb volt a férőhely volt, mint amennyire szükség lett volna.
Ennek többek között az az oka, hogy 2024-ben is bővült a férőhelyek száma: míg 2023-ban összesen 60,3 ezer bölcsődei férőhely volt, addig 2024-ben már 64,7 ezer, ami 7,3 százalékos emelkedést jelent. 7 év alatt közel 40 százalékos volt az emelkedés.
Az óvodás gyerekek és a nappali oktatásban tanulók összlétszáma 2015 óta 2,4 százalékkal csökkent. Általánosságban a KSH adataiból az látszik, hogy a kétezres évek óta több óvodai férőhely van Magyarországon, mint ahány óvodáskorú gyerek.
Ez talán nem meglepő annak fényében, hogy tavaly minden eddiginél kevesebb gyerek született. 2024-ben 77 500 gyerek jött világra, ami 7725-tel kevesebb, mint az előző évben. Az előzetes adatok szerint idén sem jobb a helyzet: februárban 5653 gyerek született, ami 5,8 százalékkal kevesebb az előző év azonos hónapjához képest.
A KSH adatai szerint 2024 márciusa és 2025 februárja között 76 658 gyerek született, 8,7 százalékkal kevesebb, mint az azt megelőző 12 hónapban.
Országos átlagban 83 óvodás jut száz férőhelyre. Járási szinten sem jellemző a férőhelyhiány, de azért nem mindegy, hogy mekkora településről beszélünk: a KSH statisztikái szerint a gyerekeket továbbra sem tudják minden településen úgy elhelyezni, hogy ne lépjék túl a kapacitásokat. Például az Ózdi járásban nagyon magas a férőhelyek kihasználtsága, 99,2 százalék, hasonlóan a Hajdúnánási járáshoz, ahol 97,1 százalék. De például a Tiszaújvárosi járásban és a Bácsalmási járásban is 70 százalék alatti.
Az elmúlt években több óvodában vontak össze csoportokat, hajtottak végre átalakításokat, ez javarészt a népesség demográfiai változásaira vezethető vissza. Például a XVI. kerületben felmenő rendszerben szüntetnének meg óvodai csoportokat, a polgármester szerint az átalakításokat az évek óta csökkenő gyereklétszám indokolja.
Az iskola előtti, korai nevelésben Magyarország nincs jelentősen lemaradva az Európai Unió átlagához képest. Az EU-ban 2022-ben a 3–5 éves gyerekek 93,3 százaléka járt valamilyen nappali intézménybe, Magyarországon ez az arány 92,6 százalék volt. Az európai uniós oktatási stratégia szerint 2030-ig el kell érni, hogy hároméves kortól az iskola megkezdéséig a gyerekek 96 százaléka részt vegyen a kisgyermekkori nevelésben.
Az óvodás korosztálytól egy nagy ugrással nézzük meg, mi a helyzet a felsőoktatásba járó diákokkal. Általánosságban az látszik, hogy egyre többen tanulnak felsőoktatásban. 2015 és 2018 között még 4,7 százalékkal csökkent a hallgatók száma, a 2018–2019-es tanévtől azonban a felsőoktatási intézmények nappali képzésein már 11 százalékkal többen vettek részt.
Jól látható, hogy az elmúlt tíz évben azért átrendeződött az, milyen képzéseket választanak leginkább a fiatalok. A 2015–2016-os tanév óta a nappali felsőfokú alap-, mester- és osztatlan képzésben részt vevő hallgatók aránya leginkább az informatikai képzési területen nőtt, míg a legnagyobb arányú visszaesés a műszaki tudományok képzésein volt.
A legnépszerűbb képzések 2024-ben is a gazdaságtudományi, a műszaki és a bölcsészettudományi képzések voltak. Az első helyre jelentkezők közül a legtöbb diákot a műszaki, az agrár-, illetve az informatikaképzésekre vették fel. Legnehezebben az előző évekhez hasonlóan a művészeti szakokra lehetett bekerülni, a felvettek aránya itt volt a legalacsonyabb.
A 2021–2030-as időszak európai uniós oktatási stratégiai célkitűzései között fontos irány volt, hogy egyre több embernek legyen felsőfokú végzettsége. A cél, hogy a tagállamok átlagában a 25–34 évesek közel felének, 45 százalékának legyen diplomája.
És hogy állunk ezzel itthon? A friss statisztikák szerint van még hova fejlődni:
2023-ban 30 százalék volt a fiatal diplomások aránya, ami az uniós átlagnál 13 százalékkal kevesebb.
Az európai uniós tendenciához hasonlóan több nő szerzett felsőfokú végzettséget, mint férfi. 2023-ban Magyarországon a 25–34 évesek közül a felsőfokú végzettségűek aránya nem meglepő módon Budapesten volt a legmagasabb (61 százalék). A legalacsonyabb pedig Észak-Magyarországon (17 százalék), illetve az Észak-Alföldön (19 százalék).
Térjünk vissza az alap- és középfokú oktatáshoz: a 2024–2025-ös tanévben tovább emelkedett azoknak a különleges bánásmódot igénylő fiataloknak a száma, akik mozgásszervi, érzékszervi, értelmi vagy beszédfogyatékossággal, autizmus spektrumzavarral vagy más pszichés fejlődési (súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartás-szabályozási) zavarral küzdenek, ezért különleges nevelésre, fejlesztésre szorulnak.
Már több mint 65 ezren számítanak sajátos nevelési igényű tanulónak, azaz SNI-snek.
Többségük, mintegy 48 ezren, vagyis 73 százalékuk integrált iskolába jár. Az integráltan oktatott SNI-tanulók sajátos nevelési igényének leggyakoribb oka a súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartás-szabályozási zavar, 10 százalékukat autizmus spektrumzavarral diagnosztizálták, 8,5 százalékuk enyhén értelmi fogyatékos.
A nappali oktatásban tanuló általános iskolások 9,2 százaléka sajátos nevelési igényű. Míg ez az arány az első évfolyamon 8,1 százalék, addig a 8. évfolyamon több mint 11 százalék.
Nemek szerint is jelentős az eltérés: a lányok 6,3, a fiúk 12 százaléka sajátos nevelési igényű.
Vármegyei szinten is nagyok a különbségek: Békés vármegyében a legmagasabb és Borsod-Abaúj-Zemplénben a legalacsonyabb az SNI-tanulók aránya. Ehhez érdekes adalék lehet, hogy a Rosa Parks Alapítvány legfrissebb kutatási jelentése alapján határozott összefüggés van a roma származás, a társadalmi helyzet és aközött, hogy egy gyerek milyen diagnózist kap. De az is kiderült a tanulmányból, hogy ahol az iskola szinte teljesen szegregált, ott a roma gyerekeket gyakran nem küldik vizsgálatra.
A kutatás készítői arra jutottak, hogy a roma gyerekeket indokolatlanul nagy arányban diagnosztizálják enyhe fokban értelmi fogyatékosként. Ez azonban nem kizárólag a képességeik miatt van, nagy szerepet játszik benne a diszkriminatív diagnosztikai eljárás is. A vizsgálatban részt vevők előítéletei és szubjektív megítélése akár téves diagnózishoz is vezethetnek.
Általánosságban az látszik, hogy a legtöbb intézmény inkább nem foglalkozik a speciális igényű gyerekekkel, mert nincs elég szakember, és nem is kötelezhetik az iskolákat arra, hogy befogadják ezeket a gyerekeket. A szakértők szerint az SNI-tanulók növekvő létszámában közrejátszik a Covid, a környezeti tényezők, a túldiagnosztizálás, és az is, hogy éretlenül mennek a gyerekek iskolába.
Jó hír viszont, hogy a 2024–2025-ös tanévben az általános iskolákban csökkent a hátrányos helyzetű (HH) gyerekek aránya a 2015–2016-ös tanévhez képest. A halmozottan hátrányos helyzetű (HHH) tanulók aránya ugyanebben az időszakban 9,6-ról 6,2 százalékra csökkent. Egy gyerek akkor számít halmozottan hátrányos helyzetűnek, ha a következők közül legalább kettő igaz rá: alacsony a szülők iskolai végzettsége, alacsony a szülők foglalkoztatottsága (például munkanélküliek), rossz lakókörülmények között él (a hátrányos helyzethez egy feltétel teljesülése is elég).
A hátrányos helyzetű tanulók arányában nagy területi különbségek vannak. Például Győr-Moson-Sopron vármegyében a tanulók 0,7 százaléka kap ilyen papírt, Budapesten 0,8 százalékuk, ezzel szemben Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében az arányuk az országos átlag kétszeresénél is magasabb: 13 százalék.
A halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek esetében az eltérések még szélsőségesebbek: míg Budapesten 0,5 az arányuk, addig Borsod-Abaúj-Zemplénben több mint 22 százalék.
Ezzel összefüggésben a KSH megnézte a korai iskolaelhagyók arányát is. Ez az indikátor azoknak a 18–24 éves fiataloknak az arányát mutatja, akiknek legfeljebb alapfokú iskolai végzettségük van, és akik a kérdezést megelőző négy hétben sem iskolarendszerű, sem iskolarendszeren kívüli oktatásban nem vettek részt.
Magyarországon az oktatásból idő előtt kikerülők aránya 2010-ben 10,8 százalék volt, ez 2020-ra 12 százalékra nőtt, majd 2024-ben 10,3 százalékra mérséklődött.
Európai uniós cél itt is van: 2030-ig ezt az arányt 9 százalék alá kell csökkenteni. Az elmúlt 10 évben az Európai Unióban egyre alacsonyabb az oktatásból idő előtt kikerülő 18–24 évesek aránya. 2023-ban 16 tagállamban már 9 százalék alatt volt a korai iskolaelhagyó fiatalok aránya. Tehát ezen a téren még van hova fejlődnie Magyarországnak.
