„A legerősebb politikai közösség a Tisza Párt. Ezt a választást meg fogjuk nyerni, nem kicsit, nagyon: a cél a kétharmad. Aki nem a Tiszára szavaz, az Orbán Viktor hatalomban tartására szavaz” – üzente a még bizonytalankodó ellenzéki szavazóknak Magyar Péter az országjárása szegedi állomásán. „Nem arra készülök, hogy a Tisza jelöltjét legyőzzem, hanem arra, hogy a Fideszét.” Ezt pedig Jámbor András, Józsefváros-Ferencváros országgyűlési képviselője mondta a Népszavának pár nappal korábban, miután már most elindította a választási kampányát a választókerületben.
Alig egy év van hátra a 2026-os országgyűlési választásig, amelyen a közvélemény-kutatások trendjei alapján a korábbiaknál szorosabb verseny várható, és komoly esély lehet a kormányváltásra. A következő hónapok egyik fontos vitájáról szól a fenti két kijelentés. Milyen konstrukcióban vágjon neki a választásnak az ellenzék, miként lehet a legnagyobb eséllyel leváltani a Fideszt? 2010 óta több felállásban is próbálkoztak a pártok, de a külön-külön indulásnak és a teljes összefogásnak is kétharmad lett a vége.
Ötvennégy körzetet kell hozni
A Fidesz úgy alakította át a választási rendszert, hogy lehetőleg csak egy az egy elleni küzdelemben lehessen leváltani. Az összefogás azonban önmagában még nem elég a győzelemhez, ezt jól mutatta a 2022-es választás, amikor minden korábbinál nagyobb vereséget szenvedett a hatpárti együttműködés.
Magyar Péter következetesen azt mondja, hogy a Tisza semmilyen formában nem működik együtt a többi ellenzéki párttal, és az ország mind a 106 választókerületében önállóan állít egyelőre ismeretlen jelöltet. Mindeközben van 19 ellenzéki képviselő, akik már legalább egyszer legyőzték a Fideszt, és a többségük jó eséllyel újrázhatna jövő áprilisban. Emellett van több, évi sok száz millió forint állami támogatásból működő parlamenti párt, amelyek sokéves ellenzéki küzdelem után nem szeretnének a kezüket feltartva csak úgy levonulni a pályáról.
A kérdés az, hogy ki rántja előbb félre a kormányt, ha valaki egyáltalán félrerántja a következő hónapokban. Elképzelhető-e, hogy Magyar Péter az eddigi ígéreteivel ellentétben leül tárgyalni az ellenzéki pártokkal egy lazább együttműködésről, vagy képesek lesznek a Tisza jelöltjei legyőzni az egyéni választókerületekben a Fideszt és az összes többi ellenzéki pártot is? Készek-e a parlamenti ellenzék politikusai a kormányváltás esélyében bízva, a személyes egzisztenciájukat is feláldozva félreállni az utolsó pillanatban egy olyan szereplő javára, aki két éve még az első sorban tapsolt Orbán Viktor évértékelőjén, és volt felesége révén jól fizető állami pozíciókhoz jutott?
A közös választási lista eddig fel sem merült, a vita csak arról szól, hogy az egyéni választókerületekben ki induljon. Ez azért fontos kérdés, mert a parlamenti többséget – a jelenlegi választási rendszerben – csak egyéni választókerületi győzelmekkel lehet megszerezni. Az Országgyűlés 199 képviselőjéből 106-an választókerületből kapnak mandátumot, de a 93 listás mandátum kiosztásánál is fontos szerepe van az egyéni jelöltek teljesítményének. A Fidesz által megalkotott választási törvény „a győztes mindent visz” elvén alapul, amelynek egyik eleme, hogy a győztes egyéni jelöltek pártja is kap töredékszavazatokat: az első és második helyezett közötti szavazatkülönbség automatikusan hozzáadódik a nyertest jelölő párt országos listájához.
A győzelemhez így a választókerületek több mint felében, legalább 54 körzetben kell nyerni.
Ez korántsem lesz könnyű feladat, hiszen a Fidesz 2014-ben 96, négy évvel később 91, a legutóbbi választáson pedig 87 választókerületet húzott be. A kormánypárti padsorokban több olyan képviselő is ül, aki 1998 óta minden választást megnyert a körzetében: Kósa Lajos Debrecenben, Tállai András Mezőkövesden vagy Kovács Zoltán Pápán már a hetedik ciklusát kezdte 2022-ben.
Magyar Péter nem akarja összegyurcsányozni magát
Magyar Péter azzal az ígérettel jelent meg a közéletben tavaly, hogy a teljes politikai elitet leváltja, és ugyanúgy elutasítja Gyurcsány Ferencet, mint Orbán Viktort. Ennek megfelelően már hónapokkal ezelőtt kizárta az együttműködés bármely formáját a jelenlegi parlamenti pártokkal és képviselőkkel. Az EP-választási eredmény és a közvélemény-kutatások egyelőre őt igazolják, pár hónap alatt maga mögé állította a 2022-es összefogás választóinak nagy részét, és rajtuk kívül olyanokat is meg tudott szólítani, akik korábban nem szavaztak az ellenzékre.
Politikai jövőjét és hitelességét veszélyeztetné, ha a korábbi ígéretéből visszatáncolva leülne tárgyalni az együttműködésről azokkal a pártokkal, amelyek 2010 óta már négyszer kaptak ki a Fidesztől. Magyar azonnal megkapná a kormányoldalról a Gyurcsány-pecsétet, amely – bármennyire tagadja is a DK – közel húsz év közpénzmilliárdokból felépített kampányai után sok választónál működik. Aki eddig összefogott Gyurcsánnyal, mára a megszűnés szélére sodródott, elég csak az LMP-re, a Jobbikra vagy a Momentumra gondolni.
De akkor mégis kikkel akar Magyar kormányt váltani? Az október 23-i beszédében jelentette be, hogy a Tisza Párt nyílt pályázattal toborozza a 106 egyéni választókerületi képviselőjelöltjét. „Olyan hazaszerető hölgyeket és urakat keresünk, […] akik a maguk szakterületén kiemelkedőek, világos vízióval rendelkeznek a településeik és hazánk jövője kapcsán, és vállalják a közszereplői léttel járó némi nemű nehézségeket is” – sorolta az elvárásokat Magyar, és a meghirdetett pályázatra november végéig több ezren adták be a jelentkezésüket.
A Tisza elnökének kikötése volt, hogy nem jelentkezhetnek szándékos bűncselekmény elkövetéséért elítéltek, és a parlamenti pártok volt és/vagy jelenlegi országgyűlési képviselői, korábbi képviselőjelöltjei, valamint kormánytagok, államtitkárok húsz évre visszamenően. Ezzel rengeteg olyan embert is kizárt a pályázatból, akik nem kötődnek szorosan a pártokhoz, és garantálta, hogy a politikában teljesen tapasztalatlan, civil szférából érkező jelöltjei legyenek a Tiszának.
Magyar Péter szemszögéből racionális politikai döntésnek tűnik, hogy távol akarja tartani magát az eddigi ellenzéki szereplőktől, hiszen a választók jelentős része már nem hiszi el róluk, hogy képesek legyőzni a Fideszt.
Le kell-e vonulnia a pályáról az ellenzéknek?
Van azonban néhány népszerű, a Fideszt már legalább egyszer legyőző országgyűlési képviselő, akik nagy eséllyel 2026-ban is újrázni tudnának. Vidéken két ilyen körzet van: Mellár Tamás zsinórban másodszor győzött Pécsen 2022-ben, Szabó Sándor a harmadik ciklusát kezdte meg Szeged országgyűlési képviselőjeként. Budapesten már korábban is többségben voltak az ellenzéki szavazók, 2022-ben az összefogással a 18-ból 17 választókerületben ellenzéki jelölt nyert. Hat körzetet ráadásul abszolút többséggel, 50 százalék feletti eredménnyel húztak be. Köztük van a Zuglóban egyéni mandátumot szerző Hadházy Ákos, aki a 21 Kutatóközpont felmérése szerint Magyar mögött a második legnépszerűbb politikus az országban.
Jogosan merülhet fel az ellenzéki választókban a kérdés, hogy elvárhatja-e Magyar Péter a győztes ellenzéki képviselőktől, hogy álljanak félre a még teljesen ismeretlen, politikában tapasztalatlan jelöltek javára, és gyakorlatilag hagyjanak fel a politikával. És mi van akkor, ha például az Angyalföldön legutóbb 60 százalékkal nyerő MSZP-s Hiszékeny Dezső azt mondja, hogy ő mégis elindul, hiszen eddig sem rajta múlott a kormányváltás? Hogy akar Magyar Péter kormányozni, ha még ennyi kompromisszumkészség sincs benne? Miért ragaszkodik a főváros „elfoglalásához” is, ha az már megvan az ellenzéknek?
Az ellenzéki képviselők és a Tisza Párt politikai szempontjai Budapesten elkerülhetetlenül ütköznek.
Magyar Péter már tavaly ősszel kísérletet tett arra, hogy ezt a vitát úgy keretezze, hogy az ellenzéki képviselők Duna Egyesület vagy Duna Párt néven szerveződnek a Tisza Párttal szemben. Szerinte az a céljuk, hogy az új formációval visszalépésekbe és együttműködésbe zsarolják a Tiszát a következő országgyűlési választás előtt. „Jó szerveződést, jó Duna Pártot és Duna Egyesületet, a Tisza akkor is áradni fog 2026-ban” – jelentette ki Magyar a Telex élő műsorában, és már ott leszögezte: nem mennek bele ebbe a játékba, Budapesten is mindenhol lesz jelöltje a Tiszának.
Információink szerint valóban felmerült ellenzéki szereplők egy szűkebb körében valamifajta együttműködés, de ennél konkrétabban nem fogalmazódott meg az ötlet. Hadházy Ákos március elején ugyanakkor létrehozott egy informális hálózatot ellenzéki politikusokkal és civilekkel, akik közül többen Magyar Péter döntésétől függetlenül elindulnának a 2026-os választáson. A képviselő lapunknak azt mondta: ez nem egy párt lesz, csak néhány hiteles ellenzéki szereplő beszélget egymással.
„Veszélyes, ha egy térfélen egy embertől függ, hogy ki politizálhat, és ki nem, és ha ez a vezető azt mondja: hazaáruló, aki rajta kívül még elindul a választáson”
– fogalmazta meg az aggályait interjúnkban. Korábban fideszes önkormányzati képviselőként közelről látta, hogy a Fideszben hogyan nézett ki a képviselők kiválasztása. „A 2010-es választás előtt Orbán Viktor magához rendelte a jelölteket Felcsútra, és ő mondta meg, hogy kiből lehet képviselő.” Hadházy nem azt állítja, hogy Magyar is olyan, mint Orbán, „azt viszont igen, hogy ha ő is egyszemélyi meghatározója lenne a Fideszen kívüli politikai térnek, az magában hordozná a veszélyt, hogy olyanná váljon”.
Bár a tiszás képviselőjelöltekről még semmit sem tudni, jelenleg is zajlik a háttérben a kiválasztásuk, Magyar március végén váratlanul magához ragadta a kezdeményezést, és bejelentette, hogy a hegyvidéki központú választókerületben ő maga lesz a jelölt. A körzet momentumos képviselője, Hajnal Miklós hamar jelezte, hogy ő nem indul újra a mandátumáért, mert szerinte azzal tudja a Tisza Párt elnökét az országos győzelemben leginkább segíteni, ha nem áll az útjába. A gesztust tőle szokatlan módon Magyar is megköszönte. „Örülök, hogy vannak ellenzéki politikusok, akiknek fontosabb a rendszerváltás, mint a saját egzisztenciájuk.”
De megjelent a kommentelők között Tordai Bence, a szomszédos, II. kerületi központú választókörzet képviselője is, aki szerint Hajnal döntése nem általános érvényű: „nem kell, sőt, nem szabad mindenkinek levonulnia a pályáról”. A Párbeszéd frakcióvezetője szerint 2026-ban is szükség van „hiteles baloldali, liberális, zöld képviseletre, és szükség van arra is – és ezt már az ellenzéki választók többsége mondja, nem én! – hogy a Tiszának legyen partnere a rendszerváltásban.” Szerinte az egyik, központi akaratot követő, monolit hatalmi tömböt nem egy másikra akarják felváltani a választók, hanem valódi demokráciát akarnak, aminek elmaradhatatlan, lényegi része a pluralizmus, és a fékek és ellensúlyok rendszere.
„A következő egy évben az ellenzék egyik legfőbb feladata, hogy létrehozza azt a szerkezetet, amelyben a többségi választói akaratot minél nagyobb parlamenti többségre váltja”
– írta, és azt is hozzátette, hogy a pártversenyben a Tisza a Fidesz legerősebb ellenfele, az egyéni választókerületekben azonban nem mindenhol az ismeretlen, nem beágyazott tiszás jelölt lesz a legerősebb, hanem „van, ahol a hiteles és sikeres, hosszú évek óta a választókerületben dolgozó ellenzéki képviselő a magától értetődő választás”.
Jámbor is többször fogalmazott meg hasonló véleményt az elmúlt időszakban. „Budapesten csak elveszíteni lehet a választást, […] itt már megtörtént a rendszerváltás 2022-ben. Ha Magyar Péter itt akar rendszert váltani, akkor nagyon nagy tévedésben van” – mondta egy korábbi interjúnkban a Szikra Mozgalom országgyűlési képviselője, aki legutóbb a VIII–IX. kerületben nyert egyéni mandátumot. Jámbor szerint a 2026-os választás a fővároson kívül fog eldőlni, a vidéki, jelenleg még fideszes körzetekre kell koncentrálni. A Tiszának szerinte nem lesz elegendő erőforrása, ha mindenkit kizárnak, aki valaha a politika közelébe került.
A Fidesz törvénymódosításokkal nehezíti az együttműködést
Nemcsak a regnáló képviselők többsége gondolja úgy, hogy a Tiszától függetlenül joga van elindulni a jövő április választáson, a pártok is elkezdték a felkészülést a kampányra. Gyurcsány Ferenc már tavaly októberben bejelentette, hogy a Demokratikus Koalíció mind a 106 választókerületben elindul, és az elmúlt hónapokban többtucatnyi jelöltjüket már be is mutatták. Így például azt már lehet tudni, hogy Gréczy Zsolt Magyar Péter ellenfele lesz a XII. kerületben, múlt héten pedig kiderült, hogy Kálmán Olga a szentendrei központú választókerületben, Vitályos Eszter kormányszóvivő ellen indul el. „Csak a baloldal jelöltjeivel győzhető le Orbán Viktor 2026-ban, és a DK nem fogja hagyni, hogy a baloldali, szociáldemokrata emberek képviselet nélkül maradjanak!” – érvelnek a döntés mellett.
A Jobbik és az MSZP is azt ígéri, hogy mind a 106 választókerületben saját jelöltjük lesz, de elindulna a választáson a Momentum is. Az MSZP elnöke, Komjáthi Imre arról beszélt nemrég a Népszavának, hogy 60-70 jelöltet már most ki tudnának állítani, és május elsejére szeretnének eljutni oda, hogy mind a 106 egyéni választókerületben megnevezik, kit indítanak. A Jobbik már előrébb jár, az ország több pontján bemutatták a jelöltjüket.
Ha semmilyen megállapodás nem lesz a következő hónapokban, elképzelhető, hogy a szavazólapon jó pár név közül választhatnak az ellenzéki szavazók. Ennek a forgatókönyvnek a Fidesz örülne a legjobban, hiszen az ellenzéki szavazatok megosztásával akár 30-40 százalékos eredménnyel is behúzhatnak körzeteket.
Orbánék 2010 óta próbálják meggátolni, hogy az ellenzéki pártok olyan módon működjenek együtt a kormányváltás érdekében, hogy közben meg tudják őrizni az önállóságukat. Előbb eltörölték a kétfordulós választási rendszert, így az ellenzéknek már 2014-ben sem volt arra lehetősége, hogy az első fordulóban élesben felmérjék az erőviszonyokat, majd a második fordulóra a legesélyesebb kihívó maradjon versenyben. Erre válaszul született meg 2021-re az ellenzéki előválasztás, amit páran most is szorgalmaznának.
Magyar Péter azonban nem akar előválasztásba belemenni, mert az pont olyan együttműködést jelentene az ellenzékkel, amit el akar kerülni.
A Fidesz a 2022-es választás előtt a koordinált indulás maradék lehetőségét is megszüntette, amikor szigorították az országos listaállítás feltételeit. A listaállításhoz korábban elég volt 27 választókerületben jelöltet indítani. A legutóbbi választáson már a fővárosban és legalább 14 vármegyében, minimum 71 választókerületben volt szükség jelöltre. Ezzel kizárták azt az opciót, hogy a pártok több listát állítsanak, és szorosabb választási együttműködés nélkül csak arról állapodjanak meg, hogy az egyes körzetekben ne induljanak egymásra.
Mára lényegében három út maradt az ellenzék előtt:
- vagy mindenki összefog;
- vagy többen is önálló listát állítanak;
- vagy az egyikük akkorára nő, hogy egyedüli kihívója legyen a Fidesznek, a többiek pedig levonulnak a javára a pályáról.
Az utóbbi lenne a Tisza számára a leginkább megfelelő, bár információink szerint olyannyira magabiztosak a pártban, hogy szerintük a győzelmüket a többi ellenzéki párt indulása sem fogja megakadályozni, és még a legbaloldalibb Angyalföldet is hozhatják. Abban bíznak, hogy a többi ellenzéki párt szavazói is gond nélkül átszavaznak rájuk, ha úgy érzik, ezen múlhat a kormányváltás. Magyar Péter már ennek ágyazott meg Szegeden, amikor azt mondta: „aki nem a Tiszára szavaz, az Orbán Viktor hatalomban tartására szavaz”.
A budapesti országgyűlési képviselők esélyeit gyengítette, hogy tavaly decemberben a Fidesz teljesen átrajzolta a főváros választókerületi térképét. A lakosság csökkenésére hivatkozva megszüntettek két, ellenzék számára könnyedén hozható körzetet, a maradék 16-ot pedig összevissza darabolták. A 2022-ben győztes képviselők ezután már sokkal kevésbé hivatkozhatnak arra, hogy a körzetben ők a beágyazott, inkumbens jelöltek.
A választókerületekhez elvileg idén már nem nyúlhat az Országgyűlés, de korábban felröppentek olyan hírek, hogy új, határon túli választókerületeket hoznának létre, vagy a kisebb pártok esélyeit javítva 5 százalék alá vinnék a bejutási küszöböt. Gulyás Gergely tagadta, hogy egyáltalán felmerült volna ez, de nem kizárt, hogy jövő tavaszig még valamilyen módon belepiszkál a választási törvénybe a Fidesz. Talán még ők is kivárnak, hogy eldőljön, milyen felállásban vág neki a kampánynak az ellenzék.
