Matt Remick az egyik legrosszabb stúdióvezető, akit el tudsz képzelni Hollywoodban. A forgatásoktól megpróbálják távol tartani, amikor mégis eljut egyre, abból is csak a baj van. Nagyon szeretne részese lenni a híres hollywoodi buliknak, de amikor rendez egyet, az katasztrofálisan sül el. A piszkos munkát a beosztottjaival végeztetné el, az orvosoknak meg arról magyaráz, hogy egy Zs kategóriás film elkészítése legalább olyan fontos, mint egy életmentő műtét.
Mekkora barom – ahogy azt Ted Sarandos, a Netflix feje ki is mondja a háta mögött az egyik részben. Igen, a The Studio olyan sorozat, ahol a szórakoztatóipar nagy nevei magukat alakítják, Martin Scorsese, Zoë Kravitz, Olivia Wilde vagy Dave Franco csak pár név abból a hosszú névsorból, akik a legtöbbször saját maguk paródiáját játsszák a sorozatban. A sorozat főszereplőin kívül így alig bukkan fel nem ismert név a filmes világból az epizódokban, még a pletykákra szomjazó újságírót is a Hollywood Reporter korábbi főszerkesztője, Matthew Beloni alakítja.
Matt Remick viszont – ez a rakás szerencsétlenség, akit mindenki megvet a sztárok között – fiktív figura, akit az a Seth Rogen játszik, aki ebben a szorongó, önostorozó, a pánikrohamtól mindig csak hajszálnyira lévő figurába mindent belevitt, amit a filmiparban tapasztalt. És persze benne van kicsit a saját nerd figurája is ebben a karakterben, ugyanis a leírtak ellenére nézőként nehéz nem szurkolni neki – lehet, hogy kicsinyes figura, de tényleg a filmek szeretete juttatta az iparágba, és alapvetően jó szándék vezérli.
Csakhogy ebben az iparágban semmire nem jutsz filmrajongói aggyal meg a jó szándékkal, és ez a sorozatban is hamar nyilvánvalóvá válik. A fiktív hollywoodi stúdiónak, aminek a kreatív irányítását Remickre bízzák, mellékes a filmművészet meg a rendezők finom lelke, a cégnek elsősorban pénz, azaz eladható filmek kellenek.
Remick karakterét úgy ismerjük meg a sorozat elején, mint aki a kinevezésekor lenyilatkozza, hogy a regnálása alatt jön a kánaán a jobbnál jobb szerzői filmekkel és blockbusterekkel, de a valóságban mégiscsak a Kool-Aid ital reklámfigurájáról, a Kool-Aid Manről kellene egy épkézláb filmet összehoznia. Mert a Barbie sikerétől megszédült fejesek szerint abban van a pénz.
Remick számára kész katasztrófa a stúdióvezetés, napról napra kell meghasonulnia, összeveszik az idoljaival, magányos, de közben mindenki csak kérni szeretne tőle valamit. Pontosabban nem valamit, hanem pénzt: egy filmre, egy újraforgatásra, egy stábbulira vagy egy magánrepülős utazásra. A legjobban talán a Golden Globe díjátadóján játszódó epizód írja le a stúdióvezető életét, ahogy egy limuzinban ülve, teljesen egyedül begördül a vörös szőnyeghez, de ott is csak az izgatja, hogy vajon a köszönőbeszédekben megemlítik-e a nevét.
Nagy divat most a sorozatgyártásban a Hollywood-kritika, A franchise vagy a Hacks (amelyben Seth Rogen is felbukkan) is ebben a világban játszódik. A franchise főleg a Marvel-féle univerzumépítésből és a szuperhősfilmekből csinál viccet, a Hacks pedig a jelenleg futó évadában a tévés late night show-k kegyetlen hátterét mutatja be. Ezzel szemben a The Studio a Seth Rogen-Evan Goldberg írópárosra jellemzően nem csak a szellemes bennfentes poénokra helyezi a hangsúlyt, hanem konkrétan katasztrófafilmet csinál minden egyes epizódból, ahol az olcsó poénok, nagy esések, balesetek is ugyanúgy humorforrást jelentenek a filmes világot jól ismerőknek szóló kiszólások mellett.
Rogen és Goldberg összeszokott páros, a Superbad óta együtt dolgoznak, és most mintha kieresztenék a felgyülemlett feszültséget és stresszt, amit ez a szakma okozott nekik az elmúlt évtizedekben. Mintha a korábbi filmjük, az Itt a vége (This is The End) káoszát ültették volna át egy filmstúdió világába. A leginkább ez a stúdió vezérigazgatóját alakító Bryan Cranston jeleneteiben érződik, aki a sorozat fináléjában némafilmekre jellemző színpadiassággal csinál komplett hülyét magából.
Már az sokat elmond a sorozat hangulatáról, hogy a The Studio magából is viccet csinál azzal, hogy a mostanában divatos, a Kamaszokban vagy A mackóban is használt egysnittes formát választja a legtöbbször. Azaz a lehető legtöbb részben megpróbálják minimalizálni a vágásokat, az egyik rész pedig konkrétan egy olyan filmforgatáson játszódik, ahol épp egy egysnittes felvételre készül a stáb. A sorozat zenéjét pedig Antonio Sánchez írta, aki már a Birdmanben is bizonyította, mennyire passzol a dobjátéka a szórakoztatóipar dolgozóinak hangulatingadozásaihoz.
A The Studio azonban nem szimpla paródiája vagy kritikája Hollywoodnak, még akkor sem, amikor teljesen nyilvánvaló, hogy kin csattannak a poénok. Az egyik részben Remick és a közvetlen stábja attól őrül meg, hogy képtelenek minden píszi elvárásnak megfelelő castingot összeállítani, az Olivia Wilde-dal forgatott epizód a filmsztárok fantáziátlanságából és álszentségéből űz gúnyt, és az utolsó két részben pedig ott lebeg a stúdió felett a szórakoztatóipar legfélelmetesebb pallosa: mi lesz, ha az egész stúdiót megveszi az Amazon, és a nagy múltú cég csak egy részleg lesz egy techcégben.
A The Studio varázsához hozzátartozik az is, hogy a legtöbb epizód eredeti helyszínen játszódik, Remick otthona és Patty Leigh, a Remick mentorát alakító fiktív producer (Catherine O'Hara) lakása is létező hollywoodi villa. Mint ahogy az is elég szép húzás volt a stábtól, hogy a produkció kibérelte a Golden Globe-gála eredeti helyszínét, hogy a nulláról felépítsék a forgatásra a díjátadót az asztaloktól, a köszönőbeszédeken át a kivetítőkig.
Azt néhány kritikus vélemény felrója a sorozatnak, hogy pont oda nem lő, ahol igazán tétje lenne egy-egy szúrósabb poénnak. Seth Rogenék valóban nem rúgnak igazán bele a streamingcégekbe, főleg nem a projektet befogadó Apple TV-be, amely éves szinten egymilliárd dollár veszteséget termel, miközben ilyen, érezhetően drága sorozatokat rendel, mint amilyen a The Studio vagy épp a Különválás (amelynek főszereplője, Adam Scott is cameózik nyilván az egyik epizódban). Szerintem ez kicsit félreértése a sorozatnak, mert a The Studio több azért szimpla paródiánál és Hollywood bűneinek lajstromozásánál, ahogy a karakterein keresztül lelket visz ebbe a végletekig romlott közegbe.
Seth Rogen nem kíméli az iparágat, az Utódláshoz hasonlóan a mellékszereplők is vadkapitalista szörnyeknek tűnnek elsőre. Catherine O'Hara zseniálisan hozza a dörzsölt, de már megroggyant producert, Remick törtető jobbkeze, Sal Saperstein (Ike Barinholtz) pedig egy kis győzelemért bármilyen hazugságra képes. De a stúdió marketingrészlegét vezető Mayát játszó Kathryn Hahn is kegyetlenül hozza azt a figurát, aki a gyerekét is eladná egy virális filmteaserért.
Az égvilágon semmi okunk arra, hogy bármiféle szimpátiát ébresszen bennünk ez a csapat, de a sorozat alkotói főleg a sorozat lezárására érzékeltetik, hogy akármennyire szánalmas karakterekről is van szó, valahogy képtelenség róluk levenni a szemünket, annyira szórakoztatóak. A The Studio ennyiből tényleg összehozott kicsiben mindent, amit utálni és szeretni is lehet Hollywoodban és a filmvilág szereplőiben. Mindannyian tudjuk, hogy sok dologban átvernek és megtévesztenek minket, de képtelenség rájuk nem odafigyelni.
A The Studio első évada az Apple TV+-on elérhető. A sorozatból lesz második évad.
