(A kritika spoilereket tartalmaz a Te utolsó évadáról.)
A filmekben és sorozatokban nem új dolog a sorozatgyilkosok romantikus ábrázolása: elég, ha a morálisan szürke Dexterre vagy Zac Efron Ted Bundyjára gondolunk. A Netflixen futó Te (You) című sorozat ezt az alapkoncepciót emelte új szintre, hiszen ebben a sztoriban az igazi feszültség mindig inkább a nézőben, és nem a cselekményben fogalmazódott meg. A főszereplő Joe Goldberget (Penn Badgley) valahogy mindig kimentette a néző a bűneiből, ahogy a történet a taszítás és a vonzalom kombinációjával játszadozott.
Az első évadban – bármennyire rossz is ezt elismerni – a saját belső gondolataival és késztetéseivel küzdő Joe a gyilkosságok ellenére is szimpatikus karakter maradt, és az ember akkor is szurkolt neki, ha ártatlanokat ölt. De a sorozat igazi szépsége az, amit a többi, sorozatgyilkosokat romantizáló mű nem igazán tud hozni: az utolsó évadra már olyannak látjuk a főszereplőt, amilyen valójában, és elveszítünk iránta minden szimpátiát.
Az ötödik évadban Joe látszólag és szükségszerűen is kilép a megszokott mintáiból. Eddig ugyanis szinte mindegyik évad arra épült, hogy a főszereplő menthetetlenül beleszeretett egy lányba, akit zaklatni kezdett, aztán kiszeretett belőle, és végül megölte. Ez a minta négy évadon keresztül működött, de egy ötödikre – kezdésnek legalábbis – már nagyon unalmas lett volna, ezért is jó, hogy eleinte egy „jó útra tért”, házasságban élő, gyereket nevelő Joe Goldberggel találkozunk, aki szeretné maga mögött hagyni a véres múltját. Ebben segítségére van a felesége, Kate (Charlotte Ritchie), akinek szintén van vaj a füle mögött bőven, de a házaspár egy kölcsönös megnemtámadási szerződés keretein belül tisztára mossa egymást, és a nagy nyilvánosság előtt, milliárdosként éli az életét.
A lezáró évad emellett szépen keretes szerkezetbe is helyezi a sorozatot: Joe visszatér a története epicentrumába, New Yorkba, és újranyitja az első évadból ismert könyvesboltot, a Moody’st, ennek a pincéjében található a híres-neves kínzóketrece. Leszokik a gyilkolászásról, három évig rendezett életet él a családjával, és abban reménykedik, hogy Kate hatására megjavul.
Csakhogy éppen Kate az, aki újra gyilkolásra kéri a férfit, amikor a nagybátyja megpróbálja felfedni a titkait azért, hogy kifúrja őt a most már leginkább csak jótékonykodásra használt családi cég éléről. Joe, akárcsak a drogfüggők, amikor újra visszacsúsznak a szerre, megint ráérez a gyilkolás ízére. Úgy dönt, már nem is akarja annyira elnyomni magában ezt az énjét, inkább elfogadja, hogy nem is kényszerből öl, ahogyan azt korábban állította, hanem azért, mert egyszerűen szereti csinálni.
Végül ez és Bronte (Madeline Brewer) karakterének megjelenése az, ami a nézőnek is ellenszenvessé teszi a főhőst. Joe ugyanis korábban meggyőzte magát és a nézőt is arról, hogy ha gyilkol, azt csakis a társadalom előremozdítása érdekében teszi (az egyik előképhez, Dexterhez hasonlóan), hiszen a rossz emberektől szabadítja meg a világot, ez a morális alapállás viszont ebben az évadban benne és a nézőben is szertefoszlik.
Joe nem csak a gyilkolásban, a csajozásban is visszatér a régi mintákhoz. Beleszeret Brontéba, egy irodalomrajongó hajléktalan lányba, aki a Moody’sban húzza meg magát egészen addig, amíg Joe újra meg nem nyitja a boltot. A hősszerelmes státusz viszont csak akkor szimpatikus, ha a főszereplő egy magányos, küszködő fiatal srác, akkor már kevésbé működik, ha egy középkorú családapa szerető feleséggel az oldalán megy bele egy ilyen viszonyba.
És ez az, ami végül az utolsó évadot a sorozat méltó befejezésévé teszi: nemcsak Joe él át (negatív) karakterfejlődést, hanem a néző is, aki szépen lassan elengedi a szimpatikus sorozatgyilkost, és ráébred, hogy a főszereplő valójában mindig is egy beteg, őrült ember volt. Ezt a Joe-t alakító Penn Badgley egyébként gyönyörűen hozza is a játékával, meghasonulva váltogatja az idealista romantikus és az őrület határán mozgó gyilkos karakterét.
Az ötödik évadra Joe elveszti azt a fegyverként használt sármját, amit korábban olyan jól kihasznált, és Badgley úgy formálja meg a karaktert, hogy az szánalmas és esetenként egyenesen undorító legyen.
Emiatt még az évad olyan esetlenségei is megbocsáthatók, mint az előre kiszámítható csavarok vagy a néhol suta és következetlen történetmesélés. Nem nehéz például rájönni, hogy a túl kedves Bob nagybácsi (Michael Dempsey) végül szemrebbenés nélkül átveri Kate-et a pénz érdekében, és azt sem, hogy Bronte exbarátja sem az, akinek elsőre tűnik. Nehéz elhinni azt a fordulatot is, amikor Joe érintetlenül, sőt előnyösen jön ki abból a helyzetből, amikor élőben közvetítik az egyik gyilkosságát.
Az is rosszat tett a sorozatnak, hogy az ötödik évadra végképp eltűnt belőle a szatíra. Pedig a sztori eredetileg részben a műfaj paródiájaként is indult, mostanra azonban a sorozat hangneme jóval komolyabb lett, ami egyáltalán nem áll jól neki. Talán csak Anna Camp karakterei adnak némi könnyedséget a történetnek. A Pitch Perfectből ismert színésznő egy egypetéjű ikerpárt játszik, akik közül az egyik a törtető és kegyetlen, a másik pedig a buta, de kiszámíthatatlan szőke nő sztereotípiája, aki ölni is képes, ha épp úgy tartja kedve. Camp láthatólag igencsak jól érzi magát a szerepben, és tökéletesen váltogatja a két karaktert akkor is, amikor éppen az egyik játssza el a másikat.
Az évadban egyébként is nagy szerepet kapnak a Joe életében felbukkanó nők, és végre lehetőségük van arra, hogy revansot vegyenek a zaklatójukon – persze csak azok, akik még életben maradtak. Néhol kicsit erőltetettnek tűnik a hirtelen jött összetartás és feminizmus köztük, de az biztos, hogy gyönyörű befejezése a történetnek, amikor Joe első évadban megismert szerelme és áldozata, Beck (Elizabeth Lail) ad jókora csicskalángost a sírból a gyilkosának.
A sorozat befejezése és Joe végső monológja viszont ügyesen görbe tükröt tart a társadalom elé arról, hogyan tekintünk a hozzá hasonló férfiakra. Hiszen ahogy a sorozatban, úgy a való életben is intelligens, sikeres nők rajonganak az ilyen emberekért, és maradnak velük kapcsolatban akár úgy is, hogy látják az erőszakosság jeleit. Bár az ötödik évad Joe Goldberg történetének zárófejezete, egyben azokról a nőkről is szól, akiket valamilyen módon – mentálisan, érzelmileg, fizikailag – bántalmazott, és akik megpróbálják visszaszerezni saját hatalmukat a zaklatójuk felett.
A Te összes évada a Netflixen elérhető.
